Az biztos, hogy a kínaiak kétezer éve eszik a tésztát. Az viszont csak feltételezés, bár meglehet, igaz, miszerint már az etruszkok étrendjén is szerepelt volna. A legenda szerint Marco Polo hozta 1295-ben Európába. Ezekben az időkben az olaszoknál már Marco Polo nélkül is közkedvelt étel volt például a makaróni. Feltételezhető, hogy a tésztát egyszerre több helyen fedezték fel azok a népek, akik gabonatermesztéssel is foglalkoztak.
Alapanyaga Európában a búza, a távol-keleten a rizs vagy szója. A búzából őrölt liszt felhasználási módját két fontos alkotóelemének, a fehérjének és a keményítőnek a mennyisége illetve egymáshoz viszonyított aránya határozza meg. A kemény búzából őrölt magas fehérjetartalmú lisztből készülnek a kenyerek és a száraz tészták, a kisebb fehérjetartalmúból a sütemények. Az igazán kemény búza a durumbúza. Ebből készülhetnek a jól formázható, egészséges száraz tészták. A tésztát lisztből és vízből készítjük. Ha tojást is adunk hozzá színesebb, ízesebb, gazdagabb lesz. A színét ötletszerűen változtathatjuk, például spenóttal zöldre, paradicsommal pirosra.